Mikor az ember fiatal, olyan nagynak látja a világot, azt hiszi, hogy az mind tele van az ő jó barátjaival, szeretőivel, tisztelőivel, alázatos szolgáival, akiknek mind nincsen elébbvaló dolguk, mint az ő lábai számára egyengetni az utat, őt magasztalni, karjaikon hordani, szerelmükkel boldogítani és a fejük fölé emelni. Lassanként aztán mind összébb szorul a világ, mindennap egy leckét veszünk, míg utoljára megtanuljuk, hogy az egész világ ez a négy fal, s ami benne egyedül a mienk: a nő, az anya és a gyermek.
"Jókai Mór"
Best AI Website Maker